Fél évig azon könyörögtem hogy bárcsak lenne egy munkahelyem. Önéletrajzok tömkelegét küldtem szerte szét. Aztán ugy alakult hogy találtam egy egész jót.
Golndoltam mostmár jó meg szép meg csudaságos lesz minden. Erre az egyik koleginával nem jöttem ki. Mit ne mondjak minden nap sirva mentem dolgozni, mert hát kell a pénz.
Az egyik ok hogy kibirtam azt az időszakot hogy akkori párom Tamás azt mondta hogy költözzünk össze.
Hát kibirtam. Nehezen Egy másfél hónapja már kezdtek elrendeződni a dolgaim a dolgozóban is amikor Tamás közölte velem hogy nem szeret és elhagy......:(
Ez eléggé a földbe rombolt. Monthatni kikeltem magambol mondtam sokmindent amit lehet nem kellet volna de nagyon csúnyán elbánt az érzelmeimmel.
És ez csak azért is szarul eset mert már költöztünk volna. Na de így jártam.
A fintor meg az hogy amikor végle anyagilag kiegyensúlyozott lettem, és lelkileg is megjavultam addigra elhagyott a szerelmem.
Érdekes dolog ez eléggé nehezen fogtam fel hogy mi is történt velem az elmult 1 hónapban.
De most hétvégén hugom és Norbika kizökentettek a depresszióból (Köszike, imádlak titeket) és végre jol érzem magam.
Mintha egy nagy súlyt vettek volna le rólam. Hát enyi. Végre boldog vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése